Az AIKIDO és a fizikai képességek fejlődése

Fizikai síkon az Aikido megmozgat minden izomcsoportot, méghozzá olyan módon, hogy a szervek legtökéletesebben együttműködnek, A gyakorlás elősegíti a jobb- és baloldal majdhogynem tökéletes egyensúlyát, ami minden bizonnyal egy jobb lelki egyensúly alapja is. A testtartás javulása nagyon fontos a technikák minőségi kivitelezéséhez. Valószínűleg ez a magyarázata a lumbágósoknál tapasztalt jelentős javulásoknak, az ágyéktáji izmok megerősödésének köszönhetően. A tartás kiegyenesedése igénybe veszi és fejleszti a légzést is. A mozgások szintjének gyakori váltakozása (zuhanások, állás, talaj), és az Aikidoban gyakori térden történő mozgások hatással vannak az altáji aktivitásra, azaz megerősítik és ellazítják a lábakat; egyidejűleg a medence, ahol az ember gravitációs centruma (SEIKA-TANDEN vagy energiamező) - helyezkedik el, jóval mozgékonyabbá és stabilabbá válik.

Fiziológiai szempontból az Aikido jelentős mértékben javítja a légzést, amely lehetővé teszi gyakorlója számára, hogy megfelelően alkalmazkodhasson az edzés minden ritmusához. Az Aikido technikája nagyon komoly ízületi munkát kíván. Az Aikidoka fokozatosan növeli az ízületi feszítésekkel szembeni ellenállását, fokozza az ízületek mozgásának minőségét és hajlékonyságát, főként a vállak, a csukló, és a boka szintjén. Az erő fogalma a megfelelő légzéssel összhangba hozott, a rendelkezésre álló energiák optimális kihasználásával fejlődik ki. Egy magabiztos, erős Aikidoka teljesítménye, miután kiiktatta a tanulási folyamat minden felesleges mozdulatát, és képes sokkal céltudatosabban használni izomcsoportjait, gyakran lepi meg a kezdőt.

A harci tan fogalma alapvetően feltételezi az ellenfélhez képest történő elmozdulást. Az Aikidoban egyes gyakorlási formák során egyszerre több ellenféllel szembeni válaszadásra van szükség. Ez a helyzet a test nagyfokú mozgékonyságát, elmozdulási képességét követeli meg, a különböző ellenfelek pozíciójának gyors kiértékelésével együtt. Ez a képesség függ a test térbeli érzékelésétől, valamint a koordináció funkcióitól. Nagyon fontos kiemelni, hogy az Aikido jelentős előnyökkel járhat a koordinációs képességek javulása terén. A gyakorló a mozdulatokat mind jobbra, mind balra végrehajtja szimmetrikusan, ez pedig egy nagyon kiegyensúlyozott izommunkát eredményez. Az Aikido elősegíti a gyermekek pszichomotoros fejlődését, tekintve, hogy a viszonylagosan összetett helyzetek, állások a gyerekeket a testi sémák, az izomkontroll, a koordinációs készségek fejlesztésének oktató jellegű szituációiba helyezik.

Az Aikidonak, gyakorlói nagy jelentőséget tulajdonítanak az ellazulás szempontjából. A különleges helyzet (öltözet, nyelvezet, hely, rítusok...) a mindennapi élettől való elszakadást jelenti. Számos Aikidoka számolt be alvásproblémái megszűnéséről, főként az elalvási nehézségeket említve. És sokak számára jelenti a hétköznapi stressz alóli feloldódás lehetőségét; számos gyakorló úgy ítéli meg, hogy az Aikido rendszeres, heti 2-3 alkalommal történő gyakorlásának köszönhetően újra kiegyensúlyozottá váltak.

Mint minden más fizika tevékenység esetében, itt is találkozhatunk teljes vagy végleges, és időleges, valamint a fokozatok szerinti és az intenzív gyakorlás esetére vonatkozó ellenjavallatokkal. Mindenesetre tisztán orvosi szemszögből az ellenjavallatok száma csekély, ami azzal magyarázható, hogy az Aikido gyakorlata egyénenkénti változtatás terén nagyon nagy szabadságot tesz lehetővé. Miután az Aikido nem versenysport, gyakorlása bármely életkorban elkezdhető, és hosszú távon folytatható. Más harcművészetekhez képest a gyakorlók átlagéletkora igen magas, és a folyamatos fejlődést lehetővé tévő pszichológiai előnyök is jelentősek. Az Alapító élete végéig, 86 éves koráig gyakorolta az Aikidot. Végezetül pedig a balesetek igen alacsony száma egy további indok, amiért az orvosok nem haboznak pácienseiknek az Aikidot ajánlani.

© A szöveg a Jaff Raji honlapján található francia eredeti alapján készült.
A magyar szöveg elkészítésében közreműködött: Varga Beáta, Vincze Gábor, Gollob Szabolcs